Miért jó követni őseink szokásait, amelyek nagyon sokszor az esztendő körforgásához illeszkednek? Mert az évszakok és a hónapok változásai lelki folyamatokat is leképeznek. A mostani őszi napok során, amikor a napsütéses és a sötét órák száma közel egyensúlyban van, érdemes feleleveníteni őseink útmutató bölcsességét fényről és árnyékról, jóról és rosszról.

"Hajdan minden >>napszentülte<< után, amikor szorongást hoznak a napfénytelen órák, amikor a Mindenség láthatatlan hatalmas madara gubbad a fákra, s az ember lelkére is, vacsorázni asztalhoz ült a család, s kérdezés nélkül sorolta mindenki, azt, ami egész napon vele, általa történt, s kimondta a rosszat is, hogy éjszakája (...) nyugodt legyen." (Kalendárium)

Ugyanígy szeptember végén és októberben, az esztendő "estéjén" nekünk is érdemes végignézni a jót és a rosszat is. Mi az, ami sikeres, örömteli és pozitív az életünkben, és mi az, ami nem hoz örömöt, aminek lejárt az ideje, amiből nem tudunk fényt aratni?

Elődeink ilyenkor ünnepelték a kisfarsangot, és a szüreti mulatság is ilyentájt zajlott. A jó dolgok leltárba vétele örömet és felszabadultságot adott, és a rosszat, a nehezet is oldottabban lehetett kimondani.

Szeptember 23-án lépett be a Nap a Mérleg jegybe (erről bővebben ITT olvashatsz), ami az őszi napéjegyenlőség időpontja is. Törekedj az egyensúlyra! – lehetne a Mérleg jelmondata. Nem véletlenül jelöli az október hónap az asztrológiai év közepét. Az esztendő világos fele után most következik a sötétebb időszak. Ahogyan napról napra megyünk bele az év sötétebb felébe, ott a lehetőség, hogy belső fényünkre rátalálva az árnyékainkat is ragyogó fénnyel világítsuk meg. Fény és sötét, női és férfi energiák, és még sorolhatnám az ősi ellentéteket. A Mérleghez az ellentétes pólusok kibékítése is hozzátartozik, méghozzá úgy, hogy mindkettő létezését elfogadja és kapcsolatot teremt közöttük.

Lehetőleg ne zárjunk ki semmit, bármennyire is inkább csak a jó dolgokra koncentrálnánk. Amit ki akarunk zárni, amiről tudomást sem akarunk venni, általában az okozza a bonyodalmat. Mint a Csipkerózsika című mesében a tizenharmadik tündér. Nem hívták meg az ünnepségre, kirekesztették, és ezzel kezdődött a bonyodalom. Ha viszont elfogadjuk és elismerjük a jó és a rossz dolgok jelenlétét, azt, "ami van", fontost lépést teszünk az egyensúly és a harmónia irányába. Ha figyelmet fordítunk arra is, amit legszívesebben száműznénk, és legalább egy kis mértékben teret szentelünk neki, nem fog váratlanul "betörni" az életünkbe, ahogyan a meg nem hívott tizenharmadik tündér tette a mesében.

Az egyensúlyhoz tehát hozzátartozik nemcsak a fényes, hanem az árnyékosabb dolgaink meglátása is. Elődeink nagyon bölcsen hangsúlyt helyeztek mindkettőre, és teret biztosítottak mindkettő kimondására, kifejezésére. Hozzájuk hasonlóan mi is megtehetjük ezt, akár a családi vacsoránál, vagy éppen egy beszélgetés során. Ha eddig nem tettük volna, mikor máskor kezdjük el, mint most, amikor a sötét és a napsütéses órák száma közel egyensúlyban van?

A természet csodálatos színei pedig talán ilyenkor közvetítik a legnagyobb békét, összhangot és harmóniát, hogy mi is találjunk rá erre az állapotra, ami után már annyit vágyakoztunk.